Magyarországon a KSH által végzett 2001-es népszámlálás adatai szerint 8886 siket és 44 679 nagyothalló ember él. Ezen csoportok mindennapi élete során az információszerzés és a szóbeli kommunikáció okozza a legtöbb nehézséget a hallás hiánya vagy gyengesége miatt. A mindennapi kommunikációban különösen akadályozott siket személyekre jellemző, hogy társas érintkezéseik során elsősorban a jelnyelvet használják.

A jelnyelvet nem ismerő halló személyekkel szájról olvasás és hangos-beszéd útján kommunikálnak, ez azonban általában mindkét fél (siket és halló) számára megterhelő, mivel a szájról olvasás sikere nagyban függ a beszélő szájról olvasási képétől és a beszéd tempójától, ugyanakkor a siket emberek torzult beszéde az avatatlan fül számára nehezen érthető

Ezért ez a kommunikációs forma sok félreértésre ad lehetőséget, melyek tisztázása nehézkes és sok türelmet igényel. Ügyeik intézése során a siketek számára külön problémát jelent, hogy a hallás hiánya sokszor a tájékozódásban is akadályozza őket.

A nagyothallók, hallásállapotuktól függően sokféle kommunikációs stratégiát követnek, a súlyosan nagyothalló személyek beszédértéskor a hallókészülék segítségével részben észlelt beszédhangokat szájról olvasással egészítik ki, és hangos-beszéddel fejezik ki magukat. Számukra, a siketekhez hasonlóan a szájról olvasás okozhat nehézséget, amennyiben beszélgető partnerük szájról olvasási képe nem tisztán olvasható.